Az erdő szélén egy borostás fiatalember zöld-rózsaszín mintás erdészruhában, nyeglén egy 28-as női biciklinek támaszkodva egy szovjet katonai távcsővel pásztázza a területet. Kicsit távolabb a bokrok között mozgásra lesz figyelmes, de nem a lengyel jeti, csak a morogva káromkodó SZIGMA Kapitány vánszorog ki a susnyásból.

- “Na végre! Te vagy SZIGMA? Haladj már, vissza kell vinnem anyámnak a biciklit, holnap reggel megy a piacra!”- szólítja meg az erdészruhás.
- “Ja, én vagyok SZIGMA! És Te ki vagy?”
- “Én Piotr Dywerzantsky-Partyzanow vagyok, de szólíts csak PDP-nek! A lengyel ellenállásnak dolgozom, a szovjet megszállók ellen. Vitya bácsi megkért, hogy rakjam össze a felszerelésed meg vigyelek át a határon, persze jó pénzért. Csináltam TERV-et is, gyere utánam, menet közben elmondom.”
- “B@szki! Ezzel a névvel ellenálló vagy és még nem buktál le?”
- “Hát persze! Igazoltatnak, meglátják a nevem meg hogy anyám biciklijével járok, röhögnek és tovább engednek. Ez a legprofibb álca, úgy hívják, hogy…”
- “Duplacsavar!”- vágják rá egyszerre, vigyorogva.
- “Csak nem Téged is Vitya bácsi képzett ki?”- kérdi SZIGMA.
- “Ja, fenomenális az öreg. Jó volt újra hallani felőle, még ha csak telefonon is. Nem is tudtam, hogy rákattant a klasszikus zenére.”
- “Klasszikus zene? Mire gondolsz?”- értetlenkedik SZIGMA.
- “Hát, mondta, hogy nincs sok ideje beszélni, mert mindjárt ott lesz Jessica, hogy furulyázzon neki.”
- “Hááát, ez egy hosszú történet…”
- “Kár, hogy nincs időd elmesélni, merthogy már meg is érkeztünk.”
- “Neb@ssz! 50 métert se jöttünk.”
- “Pedig már a kalinyingrádi körzetben vagyunk, úgyhogy jár nekem érte a lóvé. Látod azokat a karókat ott visszább? Na, azok jelzik az aknamező kezdetét.”
- “Aknamező?!? Miaf@sz??? Szólhattál volna!”- néz körbe rémülten a földön SZIGMA.
- “Upsz, bocsesz! Most szólok. Szóval a TERV a következő…”
- “Kezeket fel!”- hangzik fel a távolból, az aknamező túloldalán hirtelen felbukkan két szovjet határőr.
- “Baszki, végünk van! Erre is van TERV-ed?”- pánikol SZIGMA.
- “Csak nyugi! Tedd fel a kezed, mosolyogj és eszedbe ne jusson bármerre is lépni!”
- “Jó sz@r TERV, mit ne mondjak!”- morog a Kapitány.
- “Kussolj és figyelj!”- súgja PDP.
- “Mi a helyzet, elvtársak? Csak gombát keresünk.”- kiáltja PDP.
- “Távcsővel, gyökér?”
- “Ezzel még a lábgombádat is látom.”
- “Anyáddal szórakozz! Le vagytok tartóztatva!”
- “Dehogy vagyunk!”
- “De igen!”
- “De nem!”
- “No, megállj csak!”- b@szódnak fel a határőrök és óvatosan, a telepített aknákat gondosan kikerülve a gyanús duó felé lépkednek. Legalábbis ők úgy gondolták, hogy tudják, hol vannak az aknák. A két robbanás szinte egyszerre következett be, a két test rongybabaként hullott vissza a földre a többméteres repülés után. SZIGMA döbbenten néz a testekre, majd a kajánul vigyorgó PDP-re.

- “F@sza volt, mi? Kisimult az EKG-juk!”- poénkodik PDP fülig érő szájjal.
- “Ezmiaf@szvolt?”
- “Időnként áttelepítem az aknákat, így lassan majd csak elfogynak a határőrök. Mivel mindjárt a nyakunkon lesz az erősítés, nincs idő az eligazításra, majd feltalálod magad. Látod azt a templomtornyot? Ha pontosan abba az irányba mész, akkor biztonságban átjutsz az aknamezőn. Az erdőben már nincsenek aknák. Keresd meg a kéttörzsű fát, annak a tövében van elásva a felszerelés. Lesz elég időd a felderítésre, a flotta csak holnapután fut ki a tengerre. És most futás!”
- “A torony felé?”- kérdi SZIGMA és futni kezd.
- “Szó szerint toronyiránt. Nyugi, arrafelé felszedtem az aknákat…majdnem mindet.”
- “Majdnem mindet, b@szki? Most szívatsz?”- torpan meg SZIGMA rémülten.
- “Ne mondd, hogy nem volt vicces! Ja, jut eszembe, Vitya bácsi üzeni, hogy intézett mentést a tengerre is. Ha nagyon nagy a gáz, csak ugorj a vízbe és jön a segítség!”
- “Ugorjak a vízbe??? Ez hülye!!! Tudja, hogy nem tudok úszni!!!”
- “Mi van?!? Bevállaltál egy hajós küldetést úgy, hogy nem tudsz úszni? Te vagy a leghülyébb ügynök, akivel valaha találkoztam. Érdekes egy akció lesz ez, az tuti! Na, én lépek, mert anyám kinyír, ha nem viszem vissza a biciklit. Csá! És sok szerencsét, kelleni fog!”- búcsúzik PDP.

És azzal a lendülettel SZIGMA futásnak ered, PDP pedig lazán visszasétál a biciklihez. A keskeny ösvényen tekerve PDP SZIGMA nyomorán röhög, de közben olyan érzése támad, mintha valamit elfelejtett volna.
“Baszki, nem adtam oda a távcsövet! Ez hülyét fog kapni!”- fut át az agyán, de most már késő.

Eközben SZIGMA válogatott káromkodások közepette inal az erdő felé, gondosan ügyelve, hogy el ne térjen az iránytól. A fák közé érve megáll kifújni magát.
“Keresd meg a kéttörzsű fát, aszondja! Ez egy tetves erdő, bármerre nézek, fák, fák, fák. Fák jú!”- morogja SZIGMA és nekilát megkeresni a kéttörzsű fát.