A felszerelés megtalálása szerencsére viszonylag gyors és zökkenőmentes volt, a nyolcadik kéttörzsű fa körbekaparása után a mostanra már üzbégül káromkodó SZIGMA végre rálelt a szovjet haditengerészeti málhazsákra. Ideje volt számbavenni a felszerelést és kitalálni, hogy mi lehet a TERV.

A málhazsákban volt egy komplett matrózegyenruha, 46-os bakancsok (szerencsére azzal nem szívatták meg) meg 3 üveg lengyel Bywalyow vodka. És ennyi! Ja, meg egy fotó nélküli matrózigazolvány, Szergej Torpedov névre. Hogy lehet ilyen hülye nevet kitalálni, de tényleg? Ezzel tuti a lebukás. Aztán itt van még a hátizsákban egy üveg pálinka a Fantomtól, fotó az igazolványba, egy csukamájolajos üvegnyi LSD, 10.000 rubel meg egy Sokol rádiónak álcázott adóvevő.
Hát, ez nem túl fényes!
Inkább tűnik egy vad moszkvai legénybúcsús egységcsomagnak, mint egy komoly kémfelszerelésnek a nukleáris apokalipszis megakadályozására. Ráadásul sehol egy fényképezőgép vagy távcső, a távoli felderítésnek lőttek. Na, itt válik el a sz@r a májtól, kérem szépen, innen szép nyerni!

Ilyen felszereléssel tényleg csak a legjobban képzett ügynökök képesek nyerőre kihozni egy akciót és hát SZIGMA mégiscsak a KGB második legjobb ügynöke Vitya bácsi után.
Vagyis már nem is a KGB ügynöke, hanem a CIA-é, akik azt hiszik, hogy KGB-s, mert ő is azt hiszi, hogy KGB-s, de nem csak hiszi, hiszen tényleg KGB-s volt, akit beépítettek a CIA-hoz és…. Ááááhhhhh, ennyi duplacsavarba bele lehet őrülni!
De most nem is ez a lényeg, hanem a VILÁGBÉKE. Így, nagybetűvel.

TERV kell, de ütős, ez nem kérdés!

SZIGMA kénytelen bevetni a végső megoldást, a módszert, amit csak úgy nevez: “Mit tenne most Vitya bácsi?”
Feszülten koncentrál, hogy átszellemüljön és az öreg tudatával gondolkozzon. Öt perc után fel kellett adnia, mert folyamatosan csak Jessica és a recepciós nővér finom domborulatain járt az esze, ami jelen helyzetben nem túl nagy segítség.

B TERV: “Abból főzünk, amink van.”

SZIGMA kiteríti a földre a felszerelést és hümmögve próbálja átlátni a képet. Egy perccel később már serényen ténykedik, átöltözik a matróz egyenruhába és a régi ruháit a hátizsákkal együtt a fa tövébe temeti. Az igazolványba belekerül a fénykép és gyakorlott mozdulatokkal lapítja el a spéci szegecseket a kép sarkaiban, amelyek így ötágú csillagot formáznak. Látszik, hogy nem először csinálja, így gyártott magának igazolványt, amivel bejutott a légibázisokra. Az a rengeteg kerozin nem lopja el saját magát, ugyebár.
A málhazsákba megy a többi cucc, a pénzt SZIGMA az egyik használt zoknijába rejti, ahogy a seregben tanulta. Méghogy a pénznek nincs szaga! Hát ennek majd lesz!

A katonai objektumokról tudni kell, hogy általában kerítésekkel és őrtornyokkal igyekeznek védeni őket. Hogy miért, arra nehéz válaszolni. Talán a kémek miatt vagy hogy egy részeg traktoros ne tévedjen be szántás közben, esetleg a kerozintolvajok miatti alaptalan félelemből, nem tudni, de a lényeg, hogy igyekeznek megnehezíteni a bejutást. Viszont ahol katonák vannak, nos, ők mindent elkövetnek, hogy akkor is kijussanak inni vagy nőzni, ha nem kapnak eltávot. Minden objektumnak van legalább egy olyan dobbantópontja, ahol a bajtársiasság felülírja a szolgálat szabályzatot.
Ezek a “sehallselát Dömötör” őrposztok. Csak meg kell találni a kerítés mellett a kitaposott ösvényt és meglesz a dobbantópont is. Rövid séta után SZIGMA rálel a kibontott kerítésszakaszra, ahol simán bejut. A settenkedő matrózruhás alak láttán az őrtornyokban diszkréten hátat fordítanak az őrök, amit nem látnak, azt nem kell jelenteni, ugye.

SZIGMA egy kisebb csoporthoz csapódik, hogy közelebb jusson a hajókhoz, így feltűnés nélkül megfigyelheti a rakodást. A rengeteg teherautó láttán izgatott lesz, el sem hiszi, hogy rámosolygott a szerencse. Így még a szárazföldön szabotálhatja a rakétákat, nem kell felmásznia holmi rozsdás lélekvesztőre.
Egy csendes részen SZIGMA egy teherautóhoz lopózik és félrehajtja a ponyvát.
“Ez üres, b@sszameg!”- káromkodik és gyorsan megnéz még pár teherautót, de mind üres.
“Miaf@sz?”- néz tanácstalanul, majd egy hang zavarja meg az idegösszeomlásban.

- “Mi a helyzet, elvtárs? Keresel valamit?”- kérdi a teherautó mögül feltűnő katona.
- “Szevasz! Csak azt néztem, hogy hogy áll a rakodás, időben ki tudunk-e futni a tengerre.”
- “Persze, már mindent bepakoltunk a Korhadovra, fél óra múlva indulnak a hajók.”
- “Fél óra??? Nem holnapután?”
- “Kilógtál, mi és nem tudod? Előrébb hozták az indulást.”
- “De miért?”
- “Mindig ezt csinálják. Ha a hülye amcsik küldenének egy kémet, az már csak az üres kikötőt bámulhatná. Képzeld, milyen bamba arcot vágna!”
- “El tudom képzelni.”- morogja SZIGMA ökölbe szorult arccal.
- “Pont olyat, mint most Te!- röhög a katona. - “Figyelj, nem hoztál egy kis itókát kintről? Nem adod el nekem? A hajóra úgyse tudod felvinni, nagyon durva az ellenőrzés.”
- “Hát, mivel Neked köszönhetem, hogy nem késem le a hajót, ingyen a tiéd lehet. Ide nézz, mit szereztem, vadbarack pálinka az NDK-ból. Vigyázz, kicsit erős!”- szedi elő az üveget a málhazsákból SZIGMA. A katona kikapja a kezéből, lecsavarja a kupakot és nagyot kortyol belőle.
- “Huhh, kicsit tényleg karcos, de bírom én a piát, ne aggódj! Siess, le..ne…késd…a …haj…”- eddig jutott a mondatban és pofával a földre borult.

SZIGMA résen volt és megelőzte a tragédiát. Nem a pofára esést, hanem hogy a pálinkás üveg összetörjön. Körbekémlel, szerencsére senki nem látta a produkciót.
A katonát a hóna alá nyúlva felemeli és a teherautó platójára tuszkolja majd ráhajtja a ponyvát.
SZIGMA már csak ilyen emberbarát, felkarolja az elesetteket.