És SZIGMA hiába faggatta, Jürgen csak mosolyogva hajtott a Trabival a kis utcákon, elkerülve a forgalmasabb utakon járőröző rendőröket. A külvárosba érve egy tiritarka teherautókból álló karavántábor mellett parkol le Jürgen. Mindketten kiszállnak és Jürgen a járművekre mutat.
- “Megérkeztünk.”

- “Mi a sz@r ez?”
- “Ez kérlek, a Nullszaldó Mortale Non-profit Vándorcirkusz. Volt némi kis likviditási gondjuk, adóhátralék meg ilyenek, úgyhogy egy méltányos összeg fejében kialkudtam, hogy elvigyenek Téged a kalinyingrádi határhoz. Sok sikert, én megyek a gyerekért!”- mondja Jürgen és bepattan a kocsiba, beröffenti a motort.
- “És mi lesz az álcám? Bűvész? Szólhattatok volna, hogy gyakoroljak!”
- “Olyasmi, ami sokkal jobban megfelel a képességeidnek. Te leszel a bohóc!”- mondja Jürgen és padlógázzal elhajt, de még a kétütemű motor hangos berregése sem tudja elnyomni a röhögését.
- “Méghogy bohóc…”- dünnyögi sértődötten SZIGMA, eközben deja vu érzése támad.
- “B@sszameg, a plutóniumot elfelejtettem megkérdezni…”- káromkodik, ahogy a távolban eltűnő Trabi után néz.

A cirkusz igazgatója Stefan Tastisch, “Der Fantastisch”egyben a társulat bűvésze is.
A trükkjei elég sz@rok, leginkább a bevételek eltüntetésében jeleskedik, úgyhogy kapva-kapott Jürgen ajánlatán, hogy valakit el kéne vinni a kalinyingrádi határhoz az NDK-n és Lengyelországon keresztül. És mivel az árban sürgősségi felár és kussolási díj is benne foglaltatott, Stefan nem aggódta túl a dolgot, SZIGMÁ-t a bohóc lakókocsijában szállásolta el. Az “előző” bohóc ugyanis mindenét hátrahagyva, egy csomó héliumos lufi segítségével átrepült az NSZK-ba. 99 luftballonnal, hogy pontos legyek.
Mivel az út hosszúnak ígérkezik, SZIGMA unalmában beöltözik a bohóc ruháiba és kisminkeli magát, még parókát is húz.
“Ha már úgyis bohócnak néz mindenki…”- dünnyögi és kortyol egyet a Fantomtól kapott barackpálinkából.

- “Hahó, ébresztő!”- böködi Stefan SZIGMÁ-t.
- “Mivan, mivan, mivan?”- riad fel kedvenc ügynökünk.
- “Megérkeztünk a határhoz.”
- “A lengyel határhoz?”
- “Hát, végül is. Itt vagyunk a kalinyingrádi terület határánál, a megbeszélt helyen.”
- “Azteztmostígyhogy? Mikor hagytuk el az NDK-t?”
- “Már rég. Azt hittem, rázós lesz, de minden simán ment. Hatalmasat alakítottál. Ha valaha beállnál bohócnak, keress meg!”
- “Mit alakítottam? Mi van???”- néz értetlenül SZIGMA.
- “A határőrök unatkoztak, úgyhogy teljes ellenőrzést akartak csinálni. Amikor benyitottunk hozzád, éppen takonyrészegen énekelted a Kalinkát és estél-keltél, ahogy a bohóccipőben táncoltál. Az NDK-sok áthívták a lengyel határőröket röhögni.
Az ő tiszteletükre magánhangzók nélkül énekeltél pár dalt, amitől tényleg olyan volt, mintha lengyelül lenne. Aztán valami Lengyelejev petróleumát vagy mit akartál mindenáron rájuk tukmálni. Ezek úgy röhögtek, még az útleveleket se nézték meg. Szerencsére belealudtál a produkcióba, különben még mindig ott állnánk.
Hogy a tökömbe lehet ennyit inni?”
- “Ennyit?”- néz SZIGMA csodálkozva a pálinkás üvegre, amiből egy nem is túl nagy kortynyi hiányzik csak.
- “Mindegy, mosakodj ki, öltözz át aztán tipli! Mi megyünk tovább Krakkóba, ott van egy bohóckölcsönző.”

SZIGMA kissé bágyadtan álldogál az út szélén a hátizsákjával, arca a smink nélkül is falfehér. A teherautók sorban húznak el mellette, a cirkuszosok vidáman integetnek neki az ablakokból. “Szevasz, bohóc!”- búcsúzkodnak nevetve.
- “Méghogy….áhhh, kapjátok be!”- morogja SZIGMA és besétál az erdőbe.