A kettes tárgyalóban békésen hortyogó SZIGMÁ-t McQour tisztes távolból próbálja felébreszteni.
- “SZIGMA Kapitány! SZIGMA Kapitány!”- suttogja.

Semmi reakció. McQour minden bátorságát összeszedve odalép és SZIGMA vállát lökdösve ébresztgetni kezdi.
- “SZIGMA Kap…”- harapja el a mondatot hirtelen, ahogy SZIGMA az arcába tol egy hangtompítós Makarovot, amit tisztázatlan körülmények között szerzett. Maradjunk annyiban, hogy a különleges műveletek osztályának raktárában pár embernek elég szar napja lesz az éves leltárkor.
- “Mi van, McQour? Meguntad az életed?”- kérdi az ébredező SZIGMA.
- “Ne lőjön, Kapitány!”- hátrál magasra tartott kézzel McQour.
- “Ha egy McQour nevű pali suttog a fülembe, az azért elég aggasztó, nem gondolod?”
- “Ne szívasson már maga is a nevemmel! Szükségünk lenne a szakértelmére az egyes tárgyalóban. Elég súlyos a helyzet! Velem jönne, kérem?”

SZIGMA komótosan feltápászkodik és csipás szemeit dörzsölgetve McQour után indul a tárgyalóba. Az ajtón belépve SZIGMÁ-t arcon csapja a tömény cigifüst.
- “Dikk, mi a f@sz van?”- köszönti illendően az egybegyűlteket.
- “Maga tényleg a szomszédban szunyókált?”- vonja kérdőre Debille, eléggé elcsodálkozva a KGB-egyenruhás pasason.
- “Nem hallott még alvó ügynökről, maga debil?”- replikázik SZIGMA.
- “Igen, Debille vagyok, az igazgató.”
- “Azt tudom, ki maga, de nem ez volt a kérdés. Mindegy, szerintem megkaptam a választ. Jó nagy gáz lehet, ha idehívtak. Eddig minden eszközzel távol akartak tartani a titkos cuccoktól, kevés sikerrel, teszem hozzá.”
- “Jó, hogy mondja, honnan szerzett 8-as szintű engedélyt?”
- “Ja, az tök könnyű volt. Loptam egy hármast és egy vastag fekete filccel átírtam nyolcasra, így ni…”- mutatja SZIGMA büszkén vigyorogva a kártyát.

Debille döbbenten néz az asztalnál ülőkre.
- “Maguk a CIA szégyenei! Egy KGB-egyenruhás bohóc egy filctollal kijátszotta a biztonsági rendszerünket!”- üvölti torkaszakadtából.
- “De hát ő CIA-s…”- próbálja menteni a helyzetet McQour.
- “Méghogy bohóc…”- dünnyögi sértődötten SZIGMA, miközben egy lufikutyát hajtogat.
- “Valaki igazítsa el az elvtársat, mutassák meg neki a fotókat!”
- “Már láttam őket! Sőt, a holnapi jelentést is olvastam, elég vérszegény, azt kell mondjam.”
- “Hogy a pics….Mindegy, ezek szerint mindent tud. A szovjetek rakétákat akarnak szállítani Kubába.”
- “Tudom, pár hete megírta a Pravda.”
- “Hogy micsodaaaaa????? A Pravdaaaa????”
- “Ja. A kereskedelmi rovatban volt egy nyúlfarknyi említés róla: A Nagy és Dicsőséges Szovjetunió többezer rakétával biztosítja a békeszerető szocialista kubai nép kényelmét és jólétét.”
- “És én erről hogy nem tudok???”
- “Nos, lehetséges, hogy véletlenül…hangsúlyozom véletlenül, elfelejtettem visszavinni az újságot a “K”-osztályra, miután megfejtettem a keresztrejtvényt. Nem volt benne titkos kód, úgyhogy nem gondoltam, hogy fontos lehet.”
- “Hát, én besz@rok! Ilyen nincs! Én kinyírom! Adjanak egy K1-LL H1M nyomtatványt! Nem is, egy pisztolyt!!!”- üvölti elvörösödött fejjel az igazgató, ügyet sem vetve a rémülten hadonászó McQour-ra, aki próbálja figyelmeztetni, hogy nem kéne SZIGMÁ-t triggerelni. De már késő! SZIGMA Debille fülébe nyomja a hangtompítós Makarovot (amit tisztázatlan körülmények között szerzett).
- “Ez jó lesz? De nyomtatványt is tudok adni, ha az kell.”- morogja SZIGMA, miközben pár K1-LL H1M nyomtatványt cibál elő a zubbonya zsebéből.
- “Ne csinálja, Kapitány! Az igazgató úr nem úgy gondolta! Beszéljük meg civilizált emberek módjára!”- próbálja menteni a helyzetet McQour.
- “Dehát egyik fülén be, a másikon ki!”- mondja SZIGMA tébolyult tekintettel, kibiztosítva a fegyvert, amitől rögtön más kontextusba kerül a mondat.
- “Kerozin!!!”- üvölti McQour, mert mintha olvasta volna a pszichológiai szakvéleményben, hogy SZIGMA valamiért erősen érdeklődik a kerozin iránt.
- “Hol?”- néz körül SZIGMA, elengedve a halálra rémült igazgatót.

A tárgyalóban döbbent csend támad, minden szem SZIGMÁ-ra szegeződik, aki csalódottan konstatálja, hogy átverték kerozinügyileg.
- “Kapitány, mi lenne, ha mind lehiggadnánk és eltenné azt a fegyvert? Épp egy válsághelyzet van, amiben csak maga tud segíteni. Nyakunkon a 3. világháború!”- veszi át az irányítást McQour, miközben az igazgató biztos menedéket keres.
- “Jól van, hallgatlak.”- mondja SZIGMA és elteszi a fegyvert (amit tisztázatlan körülmények között szerzett).
- “Ha a szovjetek rakétákat telepítenek Kubába, akkor gond nélkül elpusztíthatják a keleti partot. Tudom, hogy nem hiszi el, de maga is amerikai, CIA-ügynök, ezt nem hagyhatja!”
- “Ügyes trükk, McQour, de én KGB-s vagyok. Ha győzünk, az egész világnak elhozzuk a jóléti szocializmust! Kenyérjegy, egypártrendszer, hiánygazdaság, államosítás, csak hogy párat említsek a rendszer páratlan vívmányai közül.”
- “Nézze, ha kitör az atomháború, azt mindenki megszívja. Magának is kényelmesebb itt, nem igaz? Van Coca Cola, Playboy, WC-papír…”
- “Ezek mondjuk elég nyomós érvek…”- bizonytalanodik el SZIGMA.
- “És ne felejtse el, az elvtársai megkínozták, bebörtönözték, nyilván szeretne törleszteni nekik.”
- “Vannak örökérvényű adósságok. Szóval, mi a TERV?”
- “Mint nyilván tudja, az ügynökeink eltűntek. Kellene valaki, aki felderíti a helyzetet, esetleg szabotálja a szállítást. Addig mi tengeri blokádot vonunk, hogy utolsó védvonalként megakadályozzuk a hajók Kubába jutását. Nem mintha kételkednénk a szakértelmében, csak hogy legyen egy B terv.”
- “B TERV mindig kell, McQour. Tegyük fel, hogy segítek, hogy visszavágjak az elvtársaknak, azon kívül mi hasznom ebből az egészből?”
- “Hát, ez az igazgató úr hatásköre. Mr. Debille, mit tudnánk felajánlani SZIGMA Kapitánynak a szolgálataiért?”
- “Százezer dollár, egy centtel se több!”- veti oda sértődötten a még mindig remegő Debille.
- “Hát jó, ha nem tudunk komolyan beszélni, akkor visszamegyek aludni. Biztosan az ajtó előtt topog egy rakás tehetséges, jól képzett, azonnal bevethető ügynök, akik egy zacskó ropiért megmentik a világot. Dászvidányija!”- indul el SZIGMA a kettes tárgyaló felé.

Most minden szem Debille-re szegeződik, aki érzi, hogy ez most tényleg nem a fillérb@szás ideje, amúgyis az adófizetők pénzéből megy a buli.
- “Várjon! Mondja, mit akar!”
- “Egy ilyen akció nem olcsó mulatság, szóval ehhez legalább 1 millió dollárt kérek. Meg persze, ha megmentem a világot, akkor jár egy kis sikerdíj is. Szerény ember lévén potom 10 millióra gondoltam.”
A háttérben elhangzik néhány “Aztaqurva!” és füttyentés az összeg hallatán, pedig nem olyan nagy összeg ez az egész világ megmentéséért, ha jobban belegondolunk.
- “Hát persze! Egy óceánparti villa Floridában nem kéne?”- csattan fel Debille.
- “Remek ötlet, csapjuk is hozzá, de medencés legyen ám! Mindig is írni akartam egy listát, hogy mit kérnék, ha megmentem a világot, most meg nem jut eszembe semmi, tök gáz!”
- “Jól van, megkapja.”- mormogja megsemmisülten Debille. - “De nem biztos, hogy van most itt ennyi kápé, talán ha 500 ezret össze tudunk kaparni...”- mondja, mire McQour a kezébe temeti az arcát, ő már sejti, mi következik.
- “Nos, mivel egész véletlenül pontosan tudom mennyi pénz van a különleges akciókra fenntartott széfben…”- mondja SZIGMA, miközben egy számokkal teleírt papírfecnit húz elő a nadrágzsebéből - “és nem szeretem, ha hülyének néznek, azzal díjaznám ezt a gyenge próbálkozást, hogy megduplázom a tétet.”

Mindenki dermedten ül, Debille levegőért kapkod, egyedül McQour-nak van annyi lélekjelenléte, hogy magához ragadja az irányítást, mielőtt SZIGMA kizsarolja magának a teljes jövő évi GDP-t Debille pitiánersége miatt.
- “Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha Debille igazgató úr intézkedne, hogy hozzanak fel 2 millió dollárt a tárgyalóba, a további félreértések elkerülése végett.”- javasolja, mire Debille kelletlenül felemeli a telefonkagylót és tárcsázza a pénzügyet.
- “Mr. Clepto? Itt Debille! Kérem, azonnal hozzanak fel 2 millió dollárt az egyes tárgyalóba, köszönöm!”
Pár perc múlva nyílik az ajtó és Mr. Clepto lép be rajta két fekete, I love CIA feliratú sporttáskával és óvatosan az asztalra borítja a pénzt.
- “Megvan hiánytalanul, Mr. Clepto?”- kérdi Debille.
- “Persze, uram!” -válaszol Clepto, majd tekintete találkozik az asztal túloldalán ülő SZIGMÁ-éval. Clepto azonnal vágja, hogy gáz van, SZIGMÁ-val nem jó sz@rozni.
- “Nahát!”- mondja, lehajol az asztal alá és a takarásban szélsebesen pakolja ki a zsebeiből az elcsaklizott pénzkötegeket. - “Ezek valahogy leestek ide, még jó, hogy észrevettem!”- felkiáltással odadobja a kötegeket a kupac tetejére és villámgyorsan távozik, mielőtt kérdések merülhetnének fel.

- “Kapitány, elmondaná, hogy mire lenne szüksége az akcióhoz? Összeírnám a listát. A legjobb embereink, a legújabb technika a rendelkezésére áll.”- próbálkozik McQour.
- “Az nyilvánvaló, hogy ehhez az akcióhoz a legjobbak legjobbjai kellenek, akik kiismerik magukat a szovjet viszonyok között. Maguknak ez nem nagyon megy. Ezért is dolgozom majd inkább azokkal, akikkel a KGB-nél dolgoztam együtt. Az ő kapcsolataik, eszközeik és rafinált trükkjeik felülmúlhatatlanok.”
- “De hát miért segítenének KGB-sek megakadályozni a szovjetek rakétaszállítását?”
- “2 millió okot tudnék mondani, McQour, de a lényeg a megfelelő motiváció. Az a kulcs.”
- “Akkor most hogyan tovább?”
- “Én most elmegyek és összeszedem a csapatot, hogy kidolgozzuk a TERV-et, maguk meg hallgassák szorgalmasan a 222 kHz-es vészcsatornát, azon fogok majd jelentkezni. Ennyi! Na, megyek és vételezek egy autót.”- mondja SZIGMA és a kötegeket a táskákba dobálja majd elhagyja a tárgyalót.

A döbbent csendet Debille töri meg:
- "Moszkowitz!"
- "Dá…akarom mondani, igen, uram?"
- "Állítson rá egy csapatot erre a SZIGMÁ-ra! Mindent tudni akarok! Hová megy, kivel beszél, mit csinál, mindent. Személyesen nekem jelentsenek!"
Moszkowitz bólint és elindul intézkedni.
- "És szerezzen egy rohadt erős reflektort!"- szól utána Debille.
- "Minek, uram?"
- "Mindenkit átvilágítunk. Szerintem van itt egy kettős ügynök."
- "Ták tócsná, táváris gyirektor!"- dünnyögi Moszkowitz, miközben elsétál.
- "Hogy mondja?"
- "Vegye úgy, hogy el van intézve, uram!"

SZIGMÁ-nak persze esze ágában sem volt autót vételezni, szokásához híven ellopott egyet. A mélygarázsból kisuhanó dögnagy fekete Cadillac láttán Sam, az ügyeletes kapus azonnal emeli a sorompót és a semmibe révedve tiszteleg, míg a kocsi kigurul. SZIGMA jobbra fordul, Washington D.C. felé és egy rettenetes szóviccel foglalja össze a pofonegyszerű kijutás receptjét: - "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a Sam-nek láthatatlan."