A remek alkalom nem várat sokat magára, a folyosókon ténfergés közben SZIGMA egy gazdátlan vödröt talál, amit villámgyorsan és lelkiismeretfurdalás nélkül reprivatizál. Ugyan kinek hiányozna egy vödör?
A hajó indulását jelző kürtszó és az induló hajó imbolygása jeges rémülettel tölti el SZIGMÁ-t. Tényleg hülye ötlet víziszonyosként egy hajón kémkedni, de hát a világ megmentése nem veszélytelen feladat. És persze nem adják ingyen a sikerdíjat sem. Csak nehogy Darwin-díj legyen a vége!

Minő meglepetés, SZIGMA a fedélzeten talál rá a fedélzetmesterre, aki épp a legénységet szívatja, takarítás címszó alatt.
- “Gyerünk, lusta banda! Úgy ragyogjon a fedélzet,…”- üvölti Ugatov.
- “Mint a traktoroslány szeme a szalmakazalban!”- üvöltik a matrózok kórusban, bár elvétve néhány halk “k..va anyád” is elhangzik.

A Korhadov a flotta legújabb zászlóshajója, a legmodernebb szovjet haditechnika csúcsa, állítólag elsüllyeszthetetlen, de ilyet mintha már hallottunk volna ezelőtt. A kubai út lesz az első hivatalos bevetése, ahol tesztelik a hajó harci, manőverezési és egyéb képességeit.
A kikötőben könnyű megtalálni, egyrészt ez a legnagyobb hajó, másrészt meg ez az egyetlen, amin a friss festés ellenére is átüt a rozsda. A többi is rozsdás, csak azokon nem friss a festés.

A felszerelés megtalálása szerencsére viszonylag gyors és zökkenőmentes volt, a nyolcadik kéttörzsű fa körbekaparása után a mostanra már üzbégül káromkodó SZIGMA végre rálelt a szovjet haditengerészeti málhazsákra. Ideje volt számbavenni a felszerelést és kitalálni, hogy mi lehet a TERV.

Az erdő szélén egy borostás fiatalember zöld-rózsaszín mintás erdészruhában, nyeglén egy 28-as női biciklinek támaszkodva egy szovjet katonai távcsővel pásztázza a területet. Kicsit távolabb a bokrok között mozgásra lesz figyelmes, de nem a lengyel jeti, csak a morogva káromkodó SZIGMA Kapitány vánszorog ki a susnyásból.

És SZIGMA hiába faggatta, Jürgen csak mosolyogva hajtott a Trabival a kis utcákon, elkerülve a forgalmasabb utakon járőröző rendőröket. A külvárosba érve egy tiritarka teherautókból álló karavántábor mellett parkol le Jürgen. Mindketten kiszállnak és Jürgen a járművekre mutat.
- “Megérkeztünk.”

Berlint a 2. világháború után a győztes hatalmak zónákra osztották, így éldegéltek a berliniek egymás mellett békében és jólétben a szovjet, francia, brit és amerikai fennhatóság alatt.
Lóf@szt, el ne higgyétek!

Pár új ruhadarab beszerzése és a bár nevének megfejtése után SZIGMA türelmetlenül üldögél a pultnál, a nyilvános telefon közelében, Vitya bácsi jelentkezésére várva. Az első csörrenésre azonnal odaugrik és felkapja a kagylót:- “Igen?”
- “Nem, én nem Rozi vagyok. Megkérdezem, egy pillanat…”-“Rozi?”- suttogja a pultosnak, aki a tenyerével az ökölbe szorított kezét csapdosva jelzi, hogy Rozi most elfoglalt.
- “Épp dolgozik. Próbálja fél óra múlva! Viszhall!”

- “Johnny bácsi!!!!!!!”- ront be SZIGMA széles mosollyal ámde kopogás nélkül a 4-es szoba ajtaján. Az üvöltés hatására a fotelben üldögélő Vitya bácsi öléből felpattan egy csini kis nővérke és vadul igazgatni kezdi a feszes fehér uniformist, Vitya bácsi pedig maga elé kap egy pokrócot az ölébe.

Hősünk a washingtoni központi gyógyszertár előtt parkolja le a nem szokványos kormányzati rendszámos Cadillac-et és a táskákkal a kezében bemegy az épületbe. Nem kerüli el a figyelmét a 30 yardnyira mögötte leparkoló megfigyelőcsapat, csak pont lesz@rja. A gyógyszertár unalmas rutinját eléggé felkavarja a KGB-egyenruhás alak, aki 2 I love CIA-s táskát dob hanyagul a pultra.